Egyiptomi magyar leletek

MI TÖRTÉNIK A HALÁL UTÁN?

Herodotos nagyon jól látta, hogy az egyiptomiak voltak az elsők, akik a lélek örökkévalóságát, vagyis a lélek halhatatlanságát megfogalmazták és hirdették. (Herodotos: History. I. 17.o. London, 1949.)

Amint a földi halandó szemeit a halál lezárta, teste megszűnt mozogni s az ember tehetetlenül feküdt. Mi történt vele? Úgy magyarázták a teológusok, hogy elhagyta az a valamije, amit két párhuzamosan felfelé tartott karral írtak, a két kart alul hosszúra nyújtott téglalap alakú idommal kötve össze. Ez idom közepe alá gyakran még egy kis merőleges vonalkát is húztak . Sokat tűnődtek a szakemberek azon, vajon miként kell e titokzatos jeleket kiolvasni és főként milyen értelmet tulajdonítottak neki az egykorúak. A jeleket ábécére így írták át: KA. Azt gondolták, hogy a szó ez és az ember második énjét (double) jelenti.

Ezzel kezünkben is van a kulcs, hogy a kérdéses hieroglifákat helyesen el tudjuk olvasni.

A két kar A+KARA, a téglalap alakú részleg a Ta. Ha e jeleket az említett első merőleges vonóeke kiegészíti, a jelek szinte kínos pontossággal írják a szót: A+KARA+Ta. Ami tehát az egyiptomi bölcselők szerint az embert halála pillanatában elhagyja, az kétségtelenül az illető –akarata.

Az egyiptológia egy újabb fontos kérdését oldottuk meg a magyar nyelv segítségével.

 A halottról azt is mondták, elállt a lélegzete, elszállt a LELKE: ~Lelke.

 Ez az észrevétel is helytálló, mert a lélegzés megszűnte a halál másik jellemzője. Mind a két megfigyelés szerint valami kiment az emberből és elszállt máshová.

 Mi lett a sorsa a halál után külön a léleknek és külön a testnek? 

A lélek további sorsáról sok és bonyolult képzetük volt a régieknek. Szerintük a halál után a lélek felszállt a (nap) Isten birodalmába és megjelent a Mindenható ítélőszéke előtt, hogy földi életéről beszámoljon. Ez a beszámolás gyónás volt, a 'bűnök elősorolása az isteni írnok, Toth-Tudó jelenlétében, aki a vallomást kezében tartott tollal azonnal írásba foglalta. A gyónás folyamán a halottnak mintegy félszáz kérdésre kellett feleletet adnia. A bűnök sokfélék, mert tudott dolog volt, hogy - A rossz úr tesz komiszat.

 A Halottak Könyvében felsorolt gyakori vétkek közül néhányat megértünk abban a töredékes átírásban is, amiben az iratokat olvasó tudós közölte.

A gyónás első kérdése az volt: bántotta-e a halott földi életében az USHEK NEMMAT: ~Ősök nemét~.

 A harmadik így hangzott: elkövetett-e szemérmetlen dolgokat FEN-TI ~ azaz szent helyekben?

Az ötödik kérdés: tett-e NEHA-HAU: Néha ~csúnya dolgokat?

Nyolcadik kérdés: vajon szolgáló népeit NEBÁntotta? =Nem bántotta?

 Kilencedik: -szitkozás ~ SETQESU az isteneket? (Értsd 1 Istenben hittek a szentekről van szó.)

A harmincharmadik: a vizek szabad folyását a csatornákban nem -bántotta~: NEBATUI?

Végül igen fontos a harmincnyolcadik kérdés: nem tagadta-e meg az Istent az ő megnyilvánulásaiban és az Útúr hitét: ~UTURE-KHIT híven vallotta-e?'

A gyónás után azonnal következett az ítélet. Ezt Egyiptomban a (nap) Isten Magúr minőségében, Mezopotámiában Útúr minőségében hozta. Az ítélkezés drámai pillanat volt: az elhunyt ember erkölcsi értékét jelképesen, egy hieroglifákkal teleírt edény alakjában

 ~mázsa~ (MACHSA) nevű mérlegre helyezték. Most dőlt el, mi lesz a halott lelkének további sorsa: örök jutalom, vagy örök kárhozat. Több egyiptomi papíros megörökíti ezt a jelenetet.

A mázsának két serpenyője van. Az egyikben az Isten Magar és Hungár minőségében mint a jóság és becsületesség súlyegysége foglal helyet. Nevét a fején lévő madártoll hieroglifa MAT és isteni alakja AR jelzi (MAT-AR), valamint a térdén lévő ONK az isteni AR alakkal (ONK-AR). A Magar- Hungar serpenyőjében az Isten alakja helyett néha csak madártoll MAT szerepel, ami azonban a serpenyő kerek AR alakjával világosan jelezte az ítélőbíró nevét. Ezzel az isteni ~Magar- Hungar~ súlyegységgel kellett legalább egyenlőnek lenni a mérleg másik serpenyőjébe helyezett lélek földi életének értéke.

 A jelenet kiegészül az isten írnokának, Tudónak alakjával, aki nézi a mázsa billenését, jegyzi az eredményt és gyakran SZÉPÍTI A BETEGET, vagyis nyomja lefelé a serpenyőt, hogy meglegyen a mérték.

Néha ott áll a Tudó neje is, MAT-AR NU: - Magyar Nő~, aki kérőleg tartja kezét, mert a ~beteg~ már vitathatatlanul megütötte a mértéket, hiszen a lélek serpenyője alászállt az egyenlőségi vonal alá. Ezután következett a döntő pillanat: a halott lelkét az Istennel egyenlőnek, MAGARnak nyilvánították.

A tisztességes embereknek istenné értsd: szentté, azaz magyarrá nyilvánítása roppant fontos mozzanat a magyar őstörténetben. A minősítést jelentő Magyar szóról az egyiptológusok sokat vitatkoztak Sir Wallis Budge a dolgot így írja le: "Miután az elhunyt nevét vagy lelkiismeretét a mázsán lemérték és benne nem találtak fogyatékosságot, MAAKHERUnak nyilvánították (a szerző ide beiktatja a kérdéses szó hieroglifáit). A papiruszokon ez a szó mindig annak neve után következik, aki számára a papíros ki lett állítva. (Budge A. Wallis The Book of the Dead. The hieroglyphic transcript of the papyrus of Ani, the translation into english and an introduction. New York, 1958. római 65).

 A Magyar nevet a szerző természetesen nem érti, nem tudja, hogy az Isten legfontosabb egyik neve, de az eljárást úgy értelmezi, mint valami szentté avatási pert, az isten országába való befogadást, Istennel való azonosulást. (Budge nyomán a jelcsoportot így hangzósítjuk A MAKHERU jelet:

Már Magyar, mehet az Istenhez, a Magyarok Istenének országába. Ezt kéri az ítélet után.

Milyen élet következett a magyarrá válás, vagyis az üdvözülés után?

A halott lelke felvitetett Mén-úr székébe- (ebből ered Mennyország szavunk) és ott Magyar Isten kormányzótársává lett. Ő is kapott az égi birodalomban egy széket (trónust), egy szekeret, egy ágyat meg egy csónakot evezővel és ezentúl ezekben a kényelmes alkalmatosságokban elhelyezkedve kísérhette Napurat utazásaiban, mesterével kocsikázhatott az égboltozat fényes útján nappal és vele hajókázhatott a földalatti vizeken éjjel, mindig kivilágításban, mert a nap társaságában őrök világosság fényeskedett felette. Színről-színre láthatta az Istent és új élete örök élet lett. 

Földi rokonai is úgy beszéltek róla, mint szentről és Isten társává, jó úrrá, magyarrá válásának jeléül fején az istenség Úr karikája tündökölt. Ma is így ábrázoljuk a szenteket.

Herodotos nagyon jól látta, hogy az egyiptomiak voltak az elsők, akik a lélek örökkévalóságát, vagyis a lélek halhatatlanságát megfogalmazták és hirdették. (Herodotos: History. I. 17.o. London, 1949.)

(Felhasznált irodalom: Dr. Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete, és a Magyarságtudományi Intézet szabadon bemutatható és felhasználható művei, képek forrása internet szabadon bemutatható képei.)

2011-szept.-17.

Az eoldal.hu megszűnése után átmentve: 2023.03.09.