Egyiptomi magyar leletek

I Thotmesz fáraó, az internetes lexikonban az aláhúzottra kattintva olvashatnak.

Thotmesz hatalmas katonai támaszpontot épített Memphiszben (Ménfőn).

 Első sor: Magyar Bikád, Magyar Urad.

Második sor: Mut+ar jel a népek edényen ülve: Magyar Népek Ura.

Házad Magyar Ágak Népei Ura, a nép (Úr+bot=) Árpádi úrőse, (két fekete nép:) Feketék ura.

Harmadik sor: Arany Magyarországon Nagyúr, 3 Ország Őse, Honok Honurak Ura.

Negyedik sor: Istentől Eredt, Úr Apa ( úgy is olvashatom: ) Napúr, Árpád Mása, Úr.

Ötödik sor: Kő (=ország) Ura, Tudó Mása Úr.

"Egy új világhelyzet volt kialakulóban, amely Egyiptom létét és fennmaradását veszélyeztette, tehát jó előre védekezni kellett...

...Kánaán és Szíria birtokbavételével pedig északon is ura lettek az országuk határai előtt fekvő stratégiai terepeknek és így a jövendő küzdelmeket nem az anyaország területén kellett megvívniuk.

 E határokon túli hódítások, mint a későbbi események igazolták, helyesnek bizonyultak, mert Egyiptom létét ezer esztendővel meghosszabbították és lehetővé tették, hogy az ország népének jelentős része időben elköltözzék más területekre és így a pusztulásból megmeneküljön..."

 A núbiai alkirály neve Turi volt. Ma is van Turi családi nevünk, Túr folyónk, Túri Szent Márton, és a Túr név településneveinkben.

Az történt ugyanis, hogy Kr. e. 1700-1550 között a fekete emberek, az ő nagy tartalékukból, az Indus völgyéből, a Régi Kelet több területét ellepték és azokon maguknak vezető szerepet biztosítottak.

Szerintünk e megbomlott világegyensúly  felismerése késztethette az egyiptomi fáraókat arra, hogy sorsuk felől nagyobb távlatokban gondolkodjanak és bizonyos katonai lépéseket tegyenek a várható események megelőzésére.

 2012-03-06. Ezen a módon én olvastam és publikáltam először a magyar hieroglifák olvasatát. Szabadon bemutatható a honlapra történő hivatkozással " Kissúrék rovás és hieroglif olvasatai" megjegyzéssel. Képek az internet szabadon bemutatható képei, és Wikipédia képei.  

A Vízözön utáni ŐSHAZA DÉLI FELÉNEK BENÉPESÍTÉSE

 A helynevek elnevezését mind magyar nyelvű népek adták, amint lejjebb bemutatom. Többségük magyar nyelven ma is jól érthető, bár sokat torzult az évezredek során.

A történeti idők hajnalán a magyar nyelvű népek második gócpontját Délkelet-Afrikában találjuk, a Vörös-tengertől Dél felé, a Nagy tavakig húzódó hegyes vidéken (ld. az alább közölt térképet).

E táj múltjára nézve az utóbbi tíz év történeti és régészeti kutatásai több meglepő eredményt értek el, amelyek lényeges pontokon módosították korábbi felfogásunkat. Ezek legfontosabbika talán éppen annak kiderítése, hogy ez az afrikai népesség egyáltalában nem volt olyan elmaradott, mint aminőnek korábban feltételezték, hanem szintén szabályszerű neolitikus kultúrával élt és az edénykészítés titkát is ismerte. Kultúrájának nyomait is egyre sűrűben találják meg, nemcsak a Nagy tavak vidékén, hanem a híres MAGURUK (= Magyarok) völgyében is (Cole S: The prehistoty of east Africa, London, 1954. 38 sk, 45. old.).

Mindezen nem kell meglepődnünk, hiszen régen Afrika éghajlati viszonyai lényegesen kedvezőbbek voltak, mint manapság, a nagy szárazság még nem perzselte végig a tájat. Ellenkezőleg, a vizsgálatok szerint a régi időkben Afrika kellemes klímájú terület volt, hűvösebb és csapadékban is gazdagabb. Dús növényzet borította tájait és tekintélyes állatállománnyal rendelkezett, úgyhogy az emberi megélhetés lehetősége neolitikus kultúrájúak számára fennállt. Délkelet-Afrika benépesítésére nézve ma egyre erősödik az a felfogás, amely szerint itt

a kaukázusi típusú fehér ember első képviselői

Kr. e. 8000-6000 között jelentek meg.

Legkorábbi huzamos jelenlétüket eddig éppen a Nagy tavaknál észlelték. Úgy vélik, ez a fajta ide valamikor nagyon régen, Arábián keresztül érkezett, ugyanabból az iráni-kaukázusi forrásból, mint amelyből eredt a Termékeny Félhold lakossága. Ez volna az egyedül helyes magyarázata annak, hogy

a Régi Kelet északi és déli felében egyformán ugyanazt a népet találjuk, ugyanazzal a kultúrával és nyelvvel.

Noha e munka olvasói a megelőző fejezetek révén már felkészülhettek arra, hogy Délkelet-Afrika is a magyar őstörténet keretébe tartozik, mégis meglepődhetnek, hogy e tájnak abban ilyen nagy szerepet utalunk ki, hiszen ma az egész vidéken már sötét bőrű emberek élnek.

Régen azonban nem így volt :

s annak talán legkézenfekvőbb bizonyítéka Afrika mai faji térképe. Ez a térkép világosan mutatja, hogy a szóban forgó kontinens közepén, az őserdők vidékén az egészen fekete (néger) faj uralkodik, de ezt a fekete területet északon, keleten és délen egy széles- földsáv övezi, amelyen a fehér és fekete embertípus keveredéséből keletkezett fajta helyezkedik el: az európai arcvonású, de sötétebb bőrű és sok árnyalatot mutató "kaukazoid- negroid" típus.

Ez egyúttal érzékelteti velünk a lezajlott néprajzi tragédiát, azt, hogy mi történt ott az ősi honépítő árja fajtával.

Mint majd látni fogjuk, a klimatikus változás miatt az eredeti kaukázusi népesség jelentékeny része onnan elvándorolt, a helyben maradottakat pedig a Közép-Afrikából szétterült fekete népesség felszívta.

Hogy Délkelet-Afrika egykor szintén magyar népek lakóhelye volt, arra sok bizonyítékunk van. Ezek első sorozatát a ma is meglévő magyar hangzású és értelmű helynevek szolgáltatják. Azokban gyakran megtaláljuk Úr szavunkat, a föld, ország, lakóhely megjelölésére szolgáló Hon, Kő, Fa, továbbá a Bor, Víz, Fű és Föld szavunkat, nem is beszélve a Magyar név feltűnő gyakoriságáról.

Ezekre a mozzanatokra a szakemberek komolyan még nem figyeltek fel, noha egyes vidékeken a magyar szavak oly mértékben sűrűsödnek, ami a nyelvészetben nem jártas utazónak is feltűnhet, mint ahogy külföldön élő magyar embereknek valóban fel is tűnt. Áll ez a megjegyzés különösen az Eritreától Szomáliáig terjedő szakaszra, de általában a Vörös-tenger egész környékére, továbbá a Fehér Nílus vízgyűjtő területére és a Nagy tavak vidékére.

Az út elején, Arábiában sokszor látjuk Úr szavunkat, amint a következő helynevek igazolják:

URUK, AR-MAH, AS-IR, US-ARYAK, URAY-IR.AH, ABU-AR-IS, KUS-URI-YAS, AR-A-KAS, HAB-URA, SOK-OT-RA, MÁT-AR, MS-AR-AH, MUKA-YR-IS, MAH-RA (nagy terület), MADAU-UAR-AH.

Két arábiai terület neve egyformán ,nagy föld' NA-FUD.

Fűvel kapcsolatos FUWWAH, FAYA és van itt egy országnévi, melynek neve HASA (Haza).

Sokszor előfordul ,szem' szavunk is a már ismert kombinációkban: SAMM-AR (Szem úr), SUM-MÁN (Szem mén), AS-SAM (Ös szem), SAM-I-TAH (Szemi törzs). Külön kiemeljük az OMÁN (A Mén), HAD-RA-MUT (Hét Úr Marja, országa) és YE-MEN (Jó Mén) területneveket.

Etiópiában: maga az Etiópia név is magyar, Hét Jó Fia.

Úr szavunkat találjuk az itteni nagy tartomány ER-ET-RA nevében, a mai Eritrea.

A Vörös-tenger régi neve is ER-UT-RA .

Továbbiak: UGRI(=Ugrás),

AR-KAI=(Harka),

AR-KI-I-O, TIGRE(=Tigris),

MÁT-AR (=Mátra),

MED-ER(=Megyer),

SAM-RE (Szemúr),

A-SM-AR (A Szemúr),

SOM-ALI (L/R: Szemúr),

AK-SUM (Égszem),

SEMI-EN (Szemhon),

SEM-ADA (Szematya),

DE-RA (=Derű),

NÁD-ER (Nagyúr, Nádor),

KU-ARA (= KŐ-ura, értsd a földterület ura székhelye),

BETH-OR,

DAB-RA (=Debrő),

MEN-AR(=Ménúr), AN-KOB-ER,

GOND-AR( Gondok ura királyi székhely értelemben, ma is vannak ilyen magyar vezetéknevek),

AR-GOBA(= Úr-kőbe),

GUD-RU (= Göd-ura, ma is van ilyen városunk),

GOD-ER (= Gödör), HAR-AR,

AR-USI(=úr-ősi -Ős-úri),

EN-ARI-YA(=Engária= Hungária),

FOG-ERA (Fogaras),

ATYA-F-RA (=Atya-fő úr), HURI,

MOG-UR(Magúr, magyar),

MAHD-AR(= Magyar) ER-MATCHIO,

MUG-ER(Mag-úr),

MED-ER(=Megyer),

UOGERA(=Gera vezetéknevünk ma is van), ANG-ARrEB,

GUM-URU (v.ö. Gömör), GHIM-IRRA. Utóbbi két nevet a szkítákra is alkalmazták.

Egyéb magyaros nevek: SETIT (Sötét, azaz nyugati folyó), ÁSTA-BOR-AS (Az Esti, nyugati folyó),

ABI, ABBAI (a Nílus Habi neve),

TA-NA (Nagy Tó, valóban az),

BOR,-ANA (Bor Hona). Van BAL, BEL-ASA, ZO-BEL, SAS földrajzi név is.

A Vörös-tenger egész környéke HABAS HAN (Habos Hon) .

A Nagy tavak körül elhelyezkedő országokból idézzük a következő magyaros hangzású földrajzi neveket: Ugandából: UR-UNGO, RUK-UNGIRI, KAT-ERA, RA-KAI, KIS-ORO, M-BAR-ARA, MO-RO-TO, RU-UEN-Z-ORI;

Ruandából: RU-AN-DA, RU-HENGERI, KIS-ENYI;

Burundiból: BUR-UN-DI, USUM-BURA, RU-TANA, BUR-URI;

Kenyából: HURI, KISII, KIS-MU, NAK-URŰ KÉRI-KO(=Karakó ma is van ilyen településünk),

KENDU(=Kende, kendős uralkodó székhelye),

KAP-UT-IR.,

KAP-SO-UAR(=Kapos-vár),

BUT-ERE(=Bot-ura Jogar ura értelemben)),

KA-GE-RA(=Gera ma is családi név: Kő-gera), RU-IRA, MAND-ERA,

ME-RU(=Mérő), RA-MU.

Tanganyikában eléggé összefüggő területen találjuk a Kenyából is ismert ME-RU nevet (az egyiptomi hagyományban megőrzött őshaza neve is Meru),

továbbá US-ER, US-HETU, KIS-ANGIRE, KINY-ANGIR-I, MG-ERA, ULUG-URU, KILI-MÁN-JA-RO, TA-BORA, NAB-ERA, ARr -USA, SEN-ON-ERA, MANY-ARA, UR-AMBO, MALAG-AR-ASI, URU-WIRA, IGU-MI-RA, MOROG-ORO, BIHAR-AMULO, NG-ARA, MÁSAI neveket.

Ezek a nevek a mai lakosság nyelvén érthetetlenek és éppen ezért számunkra gondolatokat ébresztők. Miért ne láthatnánk a mai Ungar, Hungar nevünk emlékeit az Ungri, Hengeri nevekben; az Ős, ősöm szót a régi hanglejtést megőrző afrikai Us, Usa, Usum nevekben; Hét szavunkat a Hetu helynévben (v.ö. Hetu Moger); Kis szavunkat a Kis, Kissi, Kisu helynevekben; Nagy szavunkat a Nak, Ng, Mg, hangcsoportban; víz értelmű Bor szavunkat a Bur, Bora nevekben; királyt jelentő Kendős, Kende szavunkat a Kendu helynévben; Mező szavunkat Masaiban és miért ne számoljunk a mi Bihar nevünket ismétlő afrikai Biharral?

A Fehér Nílus medencéjében tömegesen találjuk a folyók megjelölésére használt Bor szavunkat BAHR ilyen összetételben mint BUR-TOTU, PI-BOR, BIBI, BORO. Ez utóbbi folyók partján állnak az ilyen nevű városok: BOR, BORU, BAHRI, WUZ, MENA-WASKEI.

Mocsár mellett van MESHRA (Mocsár) és PACHALA (Pocsolya). Mindezeket a neveket az amerikai National Geographic Society kiadásában megjelent térképen olvassuk (Afrika. Countries of the Nile, 1963). Adjuk hozzá SZAH-ARA nevét.

Szudánban is van MAGRrUR(=Magyar) folyó, MONGORO-ORO,

MATAR-IR(=Magyar-úr) helynév és vannak ilyen

magyaros hangzású nevek is mint MURA (=Mura),

TURDA(=Torda),

BUNDÁS(=Bundás), ABU-ZABÁD,

TAMB-URA(=Tambura), ABA-URUK(=Aba-úr),

SAATA(=Sáta), LOKA(=Laka), JOKAU(=Jókai).

Ezek a magyaros hangzású, magyar értelmű, vagy egytagú magyar szavakból összerakott délkelet-afrikai nevek nem a puszta véletlennek köszönhetik eredetüket. Ezek bizonyítékok arra, hogy azon a tájon egykoron olyan kultúrnép élt, amely emlékezetét eltörölhetetlenül beleírta magába a földbe.

Ezek a forró égövre sodródott magyarok azonban nem valami szerencsésen választották meg új hazájukat. Olyan helyen szálltak meg, amely ha érkezésük idején még alkalmas volt csiszolt kőkori életformájukban való megélhetésre, rövidesen kiszáradt, nagy részben pusztává és sivataggá változott.

Ez indította őket arra, hogy a folyók völgyébe tömörüljenek, tengerek és tavak mellé húzódjanak, vagy újabb hazát keressenek. Az útvonalat a természet maga jelölte ki: mentek a folyók és vizek mentén észak felé, a Termékeny Félholdon lakó testvéreik területére. Hogy őket valóban a természet, a nap heve üldözte el, sohasem felejtették el. Egy gonosz szellemnek tulajdonították balsorsukat, akit Sütő néven neveztek. Az Egyiptomi Bibliában sokszor történik róla említés, mint aki a víz és nedvesség elűzője, a tűz és láng, a sorvadás és élettelenség megszemélyesítője s a magyarázatok szerint mindez a napra utaló kifejezés (említései: Budge: The Book on Dead:. 17, 108, 171, 198, 205, 207, 216, 257, 299, 315, 324, 337, 367, 426 sk; 632, 642). Ennek a rémség és gonosz fogalmával azonosított Sütőnek nevét két hieroglifával, az S és T jelével írták, amit az egyiptológusok SUT, SET, SOD, SID alakban hangzósítanak, s a szó Szudán nevében SUD-AN: Sütő Hon is megörökítést nyert.

Ahová először összetömörültek, a Vörös-tenger, Eritrea és Szomáli részeire, csak ideiglenes megoldás volt. A szakkönyvek ezt a vidéket összefoglaló névvel PUNTnak nevezik, de értelmét nem tudják. A nevet hat hieroglifa írja ( Budge: The Book on Dead: 205.old. ): egy négyszöggel jelzett P, alatta egy nyúl UN, a következő oszlopban az N hullámos jele, alatta kétszer a félkör alakú T és legalul a három hullámmal megkoronázott SET hieroglifa: P-UN-Te-Te SET, ami talán Büntette Sütő. Erről az isteni büntetőhelyről ki kellett vándorolni és jobb helyre költözni.

Nyomozzuk tovább, hová mentek a délkelet-afrikai magyarok?

Felhasznált irodalom: Dr. Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete, és a Magyarságtudományi Intézet szabadon bemutatható és felhasználható művei, képek forrása internet szabadon bemutatható képei.)

2011-10-30.