Egyiptomi magyar leletek

 Bármi lehetett is cselekedetük igazi rugója, tény az, hogy a szabadon maradt Kusföld elfoglalásával délen, Kánaán és Szíria birtokbavételével pedig északon is ura lettek az országuk határai előtt fekvő stratégiai terepeknek és így a jövendő küzdelmeket nem az anyaország területén kellett megvívniuk.

E határokon túli hódítások, mint a későbbi események igazolták, helyesnek bizonyultak, mert Egyiptom létét ezer esztendővel meghosszabbították és lehetővé tették, hogy az ország népének jelentős része időben elköltözzék más területekre és így a pusztulásból megmeneküljön.

Az új politikai elgondolás megfogalmazása és kivitelezése a 18. dinasztia királyainak az érdeme, akik a történelemben igazi politikai géniuszokként mutatkoztak be. A déli operációt Kr. e. kb. 1525-ben I. Tudómása hajtotta végre, aki a negyedik kőtorlaszig terjesztette ki uralmát. Röviddel utóbb III. Tudómása katonái már az Est- Bora és a Setét folyónál álltak, amivel az egész Kusföld Egyiptom uralma alá került. A háború gyors lefolyású volt és mindenütt a magyarok győzelmével végződött, akik az akkori haditudomány és haditechnika szabályai szerint harcoltak a jórészben még botokkal és kőszerszámokkal felszerelt, fegyelmezetlen kusokkal szemben. Ezek az újabban megszerzett déli területek körülbelül hatszáz évig maradtak közvetlen egyiptomi igazgatás alatt, szintén a Kr. e. 945. esztendeig, amikor a Kusföld Egyiptomtól elszakadt és független országgá lett.

Az egyiptológusok NA-Pa-Ta városát

NAP+oT+HON-nak olvassuk magyar nyelven.

Miként a 12, dinasztia, hódító királyai, akként I. Tudómása (az egyiptológusok Tuthmese) is arra törekedett, hogy szerzeményét állandó jellegű intézményekkel kapcsolja birodalma törzsterületéhez. Ez irányú szorgoskodásának legfontosabb rendelkezése a thébai Amén- papok jelentős részének Napatába (Napotthonba) való áttelepítése volt és az egész meghódított területnek a thébai egyházba való szerves beépítése.

A betelepített papok a Kusföld második szakaszán is mindenfelé templomokat építettek és felállították az egyházi élettel kapcsolatos kultúrintézményelvet. Az egész Kusföld legnagyobb templomát III. Aménatya (Amenhotep) király idejében ( Kr. e. 1405-1370 ) a Nílus partján lévő Sulb városban építették fel. A magyar- kus összefonódás jeléül a templomhoz vezető sugárutat oroszlán- és kos-szobrokkal ékesítették, a magyarok illetve kusok népi szimbólumaival (Davidson: The lost cities of Africa. Boston, 1958. 60. old.).

Az egyházi hálózat kiépítésével azonos jelentőségű nagy intézkedés volt a kusföldi kormányzóság felállítása, ugyancsak Napotthon (Napata) székhellyel.

E központi kormányszerv élén egy alkirály állt, akit egyiptomi származású tisztviselők támogattak munkájában. Az alkirályi méltóságot rendszerint a thébai király fia, Egyiptom trónjának várományosa töltötte be, aki itt nyert bevezetést az államkormányzásba. Kivételesen azonban bennszülöttet is kineveztek e rendkívül fontos őrhelyre, ha az megelőzőleg mint királyi főtisztviselő hosszú éveken át tanúbizonyságát adta hűségének és rátermettségének. Ilyen kivétel volt az a 'Sötét Vezér' (Waser Satet), akit I. Aménatya jutalmazott meg az alkirályi állással (Riefstahl: Thebes int he time of Amenhotep. Norman, USA, 1964  47 old.). Az alkirály tekintélyének alátámasztására szolgált a helyszínen állomásozó egyiptomi katonaság. Az alkirály további fontos feladata volt a gazdag núbiai aranybányák zavartalan üzemeltetése és az évente termelt hihetetlen mennyiségű aranynak Egyiptomba való biztonságos átszállítása. Így a Kr. e. II. évezred közepén a fáraók Délkelet-Afrikában egy hatalmas gyarmatot alakítottak ki, amelynek minden erőforrását igénybe vehették az ország fennmaradásáért vívott küzdelemben.

A kusföldi gyarmatra Egyiptomból kezdettől fogva sok katona, pap, közigazgatási ember, iparos és kereskedő érkezett. A 22. dinasztia kezdetétől fogva (Kr. e. 950) pedig már tömeges egyiptomi bevándorlás is történt. Ekkor ugyanis a megelőző dinasztia alatt kettészakadt Egyiptom egyesítésére a deltabeli új király kísérletet tett, amiből Észak- és Dél-Egyiptom – Memfisz (=Ménfő) és Théba(=Tubi, galamb) - között fegyveres összeütközés keletkezett.

A polgárháborúban a thébai pap-király lett a vesztes, aki ezután papjaival, háza népével, közigazgatási embereivel és híveivel együtt felkerekedett és egy kisebb fajta népvándorlás keretében átvonult a déli gyarmatra és ott a Napata nevű tartományban (Núbiában) telepedett le.

Ez a magyar beözönlés a napatai néprajzi helyzetet gyökeresen megváltoztatta. Egy másik hasonló nagyméretű egyiptomi bevándorlás Psametik (hieroglifái szerint Pis-mentik, azaz 'Vízmentiek' ura) deltabeli király idejében (Kr. e. kb. 600) játszódott le, amikor a második kőtorlasznál állomásozó 240,000 katona a zsold elmaradása miatt fellázadt, őrhelyét elhagyta és szintén átvonult a gyarmatra.

Hiába próbálták őket szeretteikre hivatkozással tervükről lebeszélni, azok folytatták útjukat, mondván, hogy asszonyokat mindenütt találnak. Ezek a bevándorlók a Napatán túl következő, negyedik és hatodik kőtorlasz közé eső völgyszakaszt kapták meg lakóhelyül, ahonnan a kusokat jórészben a Vörös-tenger felé eső Kossala vagy Kassala (Kos Helye) nevű hegyvidékre tolták át és az egész tartományból egy nagy 'Magyar Otthont', más néven 'Magáriát' alkottak.

Népi és kulturális tekintetben ez utóbbi két bevándorlás, a már korábban betelepedett egyházi és közigazgatási személyzettel együtt, a Nílus S-alakú hatalmas dupla kanyarjában mélyreható változásokat idézett elő.

Budge professzor megítélése szerint: "Núbia valóságos második Egyiptommá változott és a núbiaiak a lehető legnagyobb mértékben átvették az egyiptomi kultúrát" (Budge E. A. Wallis: A history os Egyipt Osterhout, The Netherlands VI 113.old.).

 Ugyanezt mondhatjuk el Núbia ikertartományáról, Magáriáról, amely nevével is jelzi népi és kulturális felépítését. Amikor az egyiptomi magyarok népi, gazdasági, társadalmi és kulturális hatása ekként a hajdani Kusföldön tetőpontra jutott és a Nílus kőtorlaszokkal tagolt három szakasza megmagyarosodott, a sors különös alakulása folytán a gyarmat elszakadt az anyaországtól és önálló királyságként folytatta életét ezer esztendeig. Az önállósult hajdani Kusföld azonban ekkor már alig hasonlított a régihez. Intézményekkel összetartott, közigazgatási hálózattal ellátott, jól megszervezett modern ország volt, amelyben a hatalom gyakorlói a kusokkal keveredett magyarok voltak, az úgynevezett "fekete magyarok". E változás jeleként a Kus népnév fokozatosan háttérbe szorult és helyette Núbiáról és Magáriáról, azaz Napotthonról és Magyar- Otthonról beszéltek.

2012-01-24.

(Felhasznált irodalom: Dr. Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete, és a Magyarságtudományi Intézet szabadon bemutatható művei. Képek az internet szabadon bemutatható képei.) A jelek hangzós átírásai szabadon bemutathatók a honlapra való hivatkozással. 2023.05.03.