248, Fokos, fő-kos szavunk
Egyiptomi magyar nyelvemlék: Fokos – fő kos szavunk
A kus nevet nemcsak kos-szobrokkal írták, hanem kos-képekkel is. Amikor pl. a fejedelmet ábrázolták, kilétét úgy érzékeltették, hogy egy emberalakot rajzoltak, de azt emberfej helyett kos-fejjel látták el. Félreértés elkerülése végett és nehogy a szemlélő esetleg azt vélje, hogy valami közönséges juhásszal áll szemben, az emberalak kezébe még egy kos-fejben végződő sétapálcát, "jogart" is adtak.
Ezt a jogart fából szokták faragni és 'fa-kos' volt a neve. Így a jogarnak képen való szerepeltetésével ki-ki világosan megérthette a szavak összecsengése alapján, hogy akit lát, az a 'fő-kos' azaz a fejedelem, vagy legalább is egy igen előkelő valaki.
A kus népnevet az egyiptomi írnokok nemcsak művészi ábrázolással, azaz tiszta kép-írással érzékeltették, hanem rendes jelrendszerükkel is.
Az egyiptomi és magyar kapcsolatokra itt is alkalmasan rámutattunk, mert a magyar nyelv fokos szava szintén a fa-kosból eredt. A sétapálca végére ugyanis nálunk is kos-fejet szoktak faragni és ez ceremoniális jelvény volt, az előkelő embert jelképezte, különösen a Felvidéken. A budapesti Nemzeti Múzeumban őriznek egy hun időkből eredő (!) fokost, amelynek fogantyúja szintén kos-fejet ábrázol.
A kusok tehát már velünk jöttek és jelen voltak a Duna medencében.
Néhány magyar fokos, régészeti lelete, az aláhúzottra kattintva másik honlapon látható.
2012-01-18
(Felhasznált irodalom: Dr. Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete, és a Magyarságtudományi Intézet szabadon bemutatható művei. Képek az internet szabadon bemutatható képei.)
