54, Mi történik a halál után?
Az egyiptomiak hite szerint: MI TÖRTÉNIK A HALÁL UTÁN?
1 A lélek halhatatlan
Herodotos nagyon jól látta, hogy az egyiptomiak voltak az elsők, akik a lélek örökkévalóságát, vagyis a lélek halhatatlanságát megfogalmazták és hirdették. (Herodotos: History. I. 17.o. London, 1949.)
Amint a földi halandó szemeit a halál lezárta, teste megszűnt mozogni s az ember tehetetlenül feküdt. Mi történt vele? Úgy magyarázták a teológusok, hogy elhagyta az a valamije, amit két párhuzamosan felfelé tartott karral írtak, a két kart alul hosszúra nyújtott téglalap alakú idommal kötve össze. Ez idom közepe alá gyakran még egy kis merőleges vonalkát is húztak . Sokat tűnődtek a szakemberek azon, vajon miként kell e titokzatos jeleket kiolvasni és főként milyen értelmet tulajdonítottak neki az egykorúak. A jeleket ábécére így írták át: KA. Azt gondolták, hogy a szó ez és az ember második énjét (double) jelenti.
Ezzel kezünkben is van a kulcs, hogy a kérdéses hieroglifákat helyesen el tudjuk olvasni. A két kar A+KARA, a téglalap alakú részleg a Ta. Ha e jeleket az említett első merőleges vonóeke kiegészíti, a jelek szinte kínos pontossággal írják a szót: A+KARA+Ta. Ami tehát az egyiptomi bölcselők szerint az embert halála pillanatában elhagyja, az kétségtelenül az illető –akarata.
Az egyiptológia egy újabb fontos kérdését oldottuk meg a magyar nyelv segítségével.
A halottról azt is mondták, elállt a lélegzete, elszállt a LELKE: ~Lelke.
Ez az észrevétel is helytálló, mert a lélegzés megszűnte a halál másik jellemzője. Mind a két megfigyelés szerint valami kiment az emberből és elszállt máshová.
Mi lett a sorsa a halál után külön a léleknek és külön a testnek?
A lélek további sorsáról sok és bonyolult képzetük volt a régieknek. Szerintük a halál után a lélek felszállt a (nap) Isten birodalmába és megjelent a Mindenható ítélőszéke előtt, hogy földi életéről beszámoljon. Ez a beszámolás gyónás volt, a 'bűnök elősorolása az isteni írnok, Toth-Tudó jelenlétében, aki a vallomást kezében tartott tollal azonnal írásba foglalta. A gyónás folyamán a halottnak mintegy félszáz kérdésre kellett feleletet adnia. A bűnök sokfélék, mert tudott dolog volt, hogy - A rossz úr tesz komiszat.
A Halottak Könyvében felsorolt gyakori vétkek közül néhányat megértünk abban a töredékes átírásban is, amiben az iratokat olvasó tudós közölte.
A gyónás első kérdése az volt: bántotta-e a halott földi életében az USHEK NEMMAT: ~Ősök nemét~.
A harmadik így hangzott: elkövetett-e szemérmetlen dolgokat FEN-TI ~ azaz szent helyekben?
Az ötödik kérdés: tett-e NEHA-HAU: Néha ~csúnya dolgokat?
Nyolcadik kérdés: vajon szolgáló népeit NEBÁntotta? =Nem bántotta?
Kilencedik: -szitkozás ~ SETQESU az isteneket? (Értsd 1 Istenben hittek a szentekről van szó.)
A harmincharmadik: a vizek szabad folyását a csatornákban nem -bántotta~: NEBATUI?
Végül igen fontos a harmincnyolcadik kérdés: nem tagadta-e meg az Istent az ő megnyilvánulásaiban és az Útúr hitét: ~UTURE-KHIT híven vallotta-e?'
A gyónás után azonnal következett az ítélet. Ezt Egyiptomban a (nap) Isten Magúr minőségében, Mezopotámiában Útúr minőségében hozta. Az ítélkezés drámai pillanat volt: az elhunyt ember erkölcsi értékét jelképesen, egy hieroglifákkal teleírt edény alakjában
~mázsa~ (MACHSA) nevű mérlegre helyezték. Most dőlt el, mi lesz a halott lelkének további sorsa: örök jutalom, vagy örök kárhozat. Több egyiptomi papíros megörökíti ezt a jelenetet.
A mázsának két serpenyője van. Az egyikben az Isten Magar és Hungár minőségében mint a jóság és becsületesség súlyegysége foglal helyet. Nevét a fején lévő madártoll hieroglifa MAT és isteni alakja AR jelzi (MAT-AR), valamint a térdén lévő ONK az isteni AR alakkal (ONK-AR). A Magar- Hungar serpenyőjében az Isten alakja helyett néha csak madártoll MAT szerepel, ami azonban a serpenyő kerek AR alakjával világosan jelezte az ítélőbíró nevét. Ezzel az isteni ~Magar- Hungar~ súlyegységgel kellett legalább egyenlőnek lenni a mérleg másik serpenyőjébe helyezett lélek földi életének értéke.
A jelenet kiegészül az isten írnokának, Tudónak alakjával, aki nézi a mázsa billenését, jegyzi az eredményt és gyakran SZÉPÍTI A BETEGET, vagyis nyomja lefelé a serpenyőt, hogy meglegyen a mérték.
Néha ott áll a Tudó neje is, MAT-AR NU: - Magyar Nő~, aki kérőleg tartja kezét, mert a ~beteg~ már vitathatatlanul megütötte a mértéket, hiszen a lélek serpenyője alászállt az egyenlőségi vonal alá. Ezután következett a döntő pillanat: a halott lelkét az Istennel egyenlőnek, MAGARnak nyilvánították.
A tisztességes embereknek istenné értsd: szentté, azaz magyarrá nyilvánítása roppant fontos mozzanat a magyar őstörténetben. A minősítést jelentő Magyar szóról az egyiptológusok sokat vitatkoztak Sir Wallis Budge a dolgot így írja le: "Miután az elhunyt nevét vagy lelkiismeretét a mázsán lemérték és benne nem találtak fogyatékosságot, MAAKHERUnak nyilvánították (a szerző ide beiktatja a kérdéses szó hieroglifáit). A papiruszokon ez a szó mindig annak neve után következik, aki számára a papíros ki lett állítva. (Budge A. Wallis The Book of the Dead. The hieroglyphic transcript of the papyrus of Ani, the translation into english and an introduction. New York, 1958. római 65).
A Magyar nevet a szerző természetesen nem érti, nem tudja, hogy az Isten legfontosabb egyik neve, de az eljárást úgy értelmezi, mint valami szentté avatási pert, az isten országába való befogadást, Istennel való azonosulást. (Budge nyomán a jelcsoportot így hangzósítjuk A MAKHERU jelet:
Már Magyar, mehet az Istenhez, a Magyarok Istenének országába. Ezt kéri az ítélet után.
Milyen élet következett a magyarrá válás, vagyis az üdvözülés után?
A halott lelke felvitetett Mén-úr székébe- (ebből ered Mennyország szavunk) és ott Magyar Isten kormányzótársává lett. Ő is kapott az égi birodalomban egy széket (trónust), egy szekeret, egy ágyat meg egy csónakot evezővel és ezentúl ezekben a kényelmes alkalmatosságokban elhelyezkedve kísérhette Napurat utazásaiban, mesterével kocsikázhatott az égboltozat fényes útján nappal és vele hajókázhatott a földalatti vizeken éjjel, mindig kivilágításban, mert a nap társaságában őrök világosság fényeskedett felette. Színről-színre láthatta az Istent és új élete örök élet lett.
Földi rokonai is úgy beszéltek róla, mint szentről és Isten társává, jó úrrá, magyarrá válásának jeléül fején az istenség Úr karikája tündökölt. Ma is így ábrázoljuk a szenteket.
Herodotos nagyon jól látta, hogy az egyiptomiak voltak az elsők, akik a lélek örökkévalóságát, vagyis a lélek halhatatlanságát megfogalmazták és hirdették. (Herodotos: History. I. 17.o. London, 1949.)
(Felhasznált irodalom: Dr. Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete, és a Magyarságtudományi Intézet szabadon bemutatható és felhasználható művei, képek forrása internet szabadon bemutatható képei.)
2011-szept.-17.
2 Mennyország szavunk
Milyen élet következett a magyarrá válás, vagyis az üdvözülés után?
A halott lelke felvitetett Mén-úr székébe- (ebből ered Mennyország szavunk) és ott Magyar Isten kormányzótársává lett. Ő is kapott az égi birodalomban egy széket (trónust), egy szekeret, egy ágyat meg egy csónakot evezővel és ezen túl, ezekben a kényelmes alkalmatosságokban elhelyezkedve kísérhette Napurat utazásaiban, mesterével kocsikázhatott az égboltozat fényes útján nappal és vele hajókázhatott a földalatti vizeken éjjel, mindig kivilágításban, mert a Nap társaságában őrök világosság fényeskedett felette. Színről-színre láthatta az Istent és új élete örök élet lett. Földi rokonai is úgy beszéltek róla, mint szentről és Isten társává, jó úrrá, magyarrá válásának jeléül fején az istenség Úr karikája tündökölt. Ma is ez a szentek ábrázolásának módja.
A szent könyvek feljegyzései szerint az első Nílus-völgyi ember, aki szentté, vagyis Magyarrá lett, a független Észak-Egyiptom utolsó királya, Ősúr (OSIRIS) volt.
Magyarrá lett azután Pap-úr (az egyiptológusok Pepi királya) is, aki "kapott egy evezőt meg egy széket, helyet foglalt a hajóban. . , és hajózta az Urat (Napot) nyugat felé" (Edwards: The pyramids of Egypt London, 1955. 31). Ez a kiváltság később az Őshaza minden lakójára kiterjedt és halála után minden tisztességes ember szentté lett s felvehette a Magyar nevet (Egypt l. Encyclopédie par l immage Paris, 1930. 11sk). Ugyanilyen volt a fejlődés Mezopotámiában, ahol az istennel való azonosulás a halál után kezdetben szintén a királyokra korlátozódott.
The ass is a well known symbol of the Sun-god... Ass is one of the names of the Sun-god (Budge:The Book... 344.old). Az istennevek írásának és jelvényeinek ismerete nagyon fontos és komoly dolog volt. Amikor a halott lelke külön ítéletre megjelent Isten trónusa előtt, teológiából is levizsgáztatták. Egy ilyen vizsga alkalmával arra a kérdésre, tudja-e hogy ki a szamár, a beteg így felelt: A szamár a Szemúr. (Ass is the Sun God Ra, Budge: The Book of the Dead, London, 1956. 171 és 233).
(De az egér =az Ég ura. a szekér= a Szék ura, stb.)
A macska szimbólumot különösen Bubastis városban alkalmazták (Egyptian mythology. New York. 104), ahol bizonyos ünnepeken macska (MASKA) öltözetben parádéztak az emberek (RA). Ebből lett a ,maskara' szó.
Mindazokon a területeken, ahova az őshazai magyar fajta katasztrófája után szétáradt, a köpésnek áldással való összefüggése e mai napig megmaradt. Ez a szokás egyebek között szintén kalauzul szolgálhat történetük nyomozására. Az afrikai Nagy tavak körül élő népeknél, jelesül a MASAI nevű népnél a köpés a legnagyobb jó szándékot és a legszívélyesebb jókívánságot fejezi ki. Köpés helyettesíti az ünnepek alkalmával szokásos üdvözletet és bölcsebb itt a kisasszonyt leköpni, mint megcsókolni. Köpni kell, amikor az ember összetalálkozik valakivel és ugyanezt kell tenni. amikor tőle elbúcsúzik. Az alkut ugyanezen a módon kell megpecsételni (Budge A. Wallis The Book of the Dead. The hieroglyphic transcript of the papyrus of Ani, the translation into english and an introduction. New York, 1958. római 155). - A franciáknál is fennáll a szokás és mindenki tudja, mit jelent a "jurer-cracher" kifejezés. Nálunk, magyarnak maradt magyaroknál is szokásban van, hogy alku megkötése alkalmával Képurat hívják tanúul, beleköpve a marokba s aztán- kezet rá- De a teremtéssel is összefügg ez a kifejezés minálunk, hiszen sokszor mondjuk valakire: -Kiköpött apja-, vagyis szakasztott mása apjának.
Később pedig korától függetlenül már mindenki életében Magyar lett. Így lett ez a név, eredetileg a napisten neve, népnévvé, minden magyarok összefoglaló fajtabeli megnevezésévé. Megszoktuk, természetesen rossz fordításokból, hogy napistent írunk, pedig már írtam, a Nap az égi utas, világító úr, a Nap isten képe, tehát nem Isten.
A boldogult magyar - BÓDOG a BETEG szónak második olvasása Istennel társulva, kényelmes életet folytatott a másvilágon.
Úgy látszik, nem is kellett neki az Istent minduntalan kísérgetni az égboltozaton és alvilágon tett napi utazása közben. Egy másik elképzelés szerint ugyanis a "magyarok" odafenn ARJA TAPORokban: "Árja táborokban", olyan Paradicsom-félében éltek. Az első számú táborról a hieroglifák többek között ezt mondják: (1. sor ) "Árja Tábor-ban turáni ősök szunyókálnak és széküket tirannusok őrzik. Árja tudósítók óránként csónakkal (2. sor) idejönnek, megetetik urukat. Óránként is meg éjszaka is más helyen evez ő. Jól eszik kegyelmetek (?)" (50) Ismét más elképzelés szerint a mennyországi élet azonos volt a földi élettel és mezőgazdasági tevékenykedésből állott.
Talán úgy kell elképzelnünk, hogy az Isten társaságába a királyok jutottak, az árja táborokba a nagyurak meg a papok, az egyszerűbb embereket pedig a mezőgazdaságban helyezték el. Az utóbbi helyre került magyarok tavasszal szántottak-vetettek, nyáron arattak, ősszel vadásztak, gondoskodtak az állatok szaporodásáról, de nem hiányoztak nekik a nők sem (birtokképek: Book of the Dead:. római 67 sk, 325, 329). Az egyik boldogult magyarról a hieroglifák azt mondják, hogy Na-Ha-Ra-K Ke-R-TAI-T SO-PE-RI: "Nagyurak kertjeit söpri " (hieroglifák: Budge:.Book of the Dead... római 134). Egy másik kép szerint (Egyptian wall paintings..New york, 1962. 10.old.) a magyar állatokkal foglalatoskodik.
Ügyködését négy jelenetben látjuk, mindegyikhez írás csatlakozik, amit így olvasunk:
1, kép: A mén a tehenet kiköti, aztán ba. . . atja (ma nem illő kiírni)
2. Bika. Tehenek jó nagyura az. Szénát tehenek ettek.
3. Urát megrúgta (mondja az egyik tehén). Ostorát kéne elszednünk (válaszol a másik).
4. A hátamra nézett (szól az a tehén, amelyik hátán gyanús kaparások vannak. Erre válaszol az, amelyik szemét sandán oldalra veti, fejét is arra fordítva:) Ma a mén b ... ta. (Nem szokás a mai korban kiírni a szaporulat ősi szavát(51))
De mi történt azzal, akinek sok mulasztása volt földi életében és a mázsán könnyűnek találtatott?
(Felhasznált irodalom: Dr. Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete, és a Magyarságtudományi Intézet szabadon bemutatható és felhasználható művei, képek forrása internet szabadon bemutatható képei.)
Ha az ember földi életében jó volt, elnyerte méltó jutalmát: megkapta a magyar nevet és bebocsátást nyert a mennyek országába; ha pedig rossz volt, megkapta büntetését; ment a pokolba. Az ősmagyar hitvilágban jelent meg először az a tétel is, hogy az embernek örök életű lelke van és hogy a test sem enyészik el végleg, hanem lesz feltámadás, amikor is a halott poraiból emberi alakjában újra életre kel.
Dr. Baráth Tibor Írja:
Az a sok magyar szó, ami vizsgálatunk során lépten-nyomon tömegesen elénk bukkant, csalhatatlan bizonyíték, hogy a vallást az ősmagyar népek találták ki, az ókori tudományos fogalmaiknak megfelelően, tehát ők azok, akik az emberi nemet ezzel a hallatlanul nagy léptékű tényezővel, a társadalom és állam tartóoszlopával megajándékozták.
Az sem kerülheti el figyelmünket, hogy az általuk megfogalmazott hittételeket az elsőtől az utolsóig átvette a kereszténység, amelynek központi alakjaként azt a Jézust tiszteljük, aki tanuló éveit éppen Egyiptomban, a magyar népek legszebb keleti országában töltötte, és akire úgy emlékeztek, - MATAR-IOSra: Magyar jósra. Az összefüggések szédítő látványt tárnak elénk: kiderül, hogy a kereszténység az ókori (pogány?) magyar világ egyenes folytatása, minden lényegében a magyar szellem világraszóló alkotása.
(Ezt a megállapítást, hogy Jézus magyar volt, vagyis magyar volt-e? Most nem vizsgáljuk és nem tárgyaljuk. -szerk-)
(Felhasznált irodalom: Dr. Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete, és a Magyarságtudományi Intézet szabadon bemutatható és felhasználható művei, képek forrása internet szabadon bemutatható képei.)
2011-szept.-17.
3 A Pokol is magyar elnevezés
De mi történt azzal, akinek sok mulasztása volt földi életében és a mázsán könnyűnek találtatott?
Az ilyen ember nem volt méltó a Magyar névre, nem minősítették magyarrá és nem is került be a Mének- országába. (Értsd: Mennyek -országába.) Az ő testét egy krokodilfejű szörnyeteg (képe: Budge A. Wallis The Book of the Dead. The hieroglyphic transcript of the papyrus of Ani, the translation into english and an introduction. New York,. 237 fig. 4) azonnal széttépte. Ez a szörnyeteg a hieroglifák leírása szerint "hasán mászik, csúszik, bikaszemű, kettőbe tépte, harapdosta, majd megette", a kép is úgy ábrázolja, amint hasán mászik és bikaszemű. Más hieroglifák szerint (Budge A. Wallis The Book of the Dead. The hieroglyphic transcript of the papyrus of Ani, the translation into english and an introduction. New York, 236) "e szörnyeteg az, ami majd akkor megeszi."
Miután a gonosz ember teste így megsemmisült, lelke a sötét alvilágba került, ahol szekér, ágy meg hajó helyett csak egyszerű fekhely jutott neki: PEKHEL, a mai pokol. A Dél-egyiptomi Abydosnak nevezett város közelében volt is egy hasadék, amelyen át a lelkek az alvilágba mentek. Ezt a lyukat négy hieroglifával írták: bezárt négyszöggel P, alatta ékkel K s tőle jobbra a BENNÚ madár elejével BE értelemben és befejezte a sort a lakóhely értelemmeghatározója. E szövegből az egyiptológusok csak az első két elemet olvassák: PeQ, a Be nélkül. Mivel az első két jel egymás alatt van, mély hangzóval olvassuk, így megtudjuk, hogy a lejárat a Po-Kó-Ba: "pokolba" vezetett (Budge A. Wallis The Book of the Dead. The hieroglyphic transcript of the papyrus of Ani, the translation into english and an introduction. New York,. 202). A pokol tehát nem szláv eredetű, hanem ősi magyar szó, amit a szlávok a mi őseink szótárából vettek kölcsön, ahol annak teljes etimológiája megállapítható.
Az alvilági büntetőhely kapujában személyesen Magyar Isten állott és szörnyeteg formájában ügyelt arra, hogy a bezárt bűnösök a pokolból ki ne szökhessenek. A papiruszok ábrázolják ezt az emberfőben végződő szörnyeteget, akinek a hasában lelógó, tehetetlen kezekkel kínlódik egy ovális keretbe zárt úr. Az állat nevét az eléje rajzolt hieroglifákból tudjuk: Ma-K-AR (képe: Clark Rundle: MYyth and symbol in ancient Egypt. London, 1961.. 155).
Egy másik papirusz szerint az alvilág parancsnoka SZEKÉR-US, aki tűzzel kínozta, -szekírozta(?)" a vétkezőket. Úgy látszik azonban, a pokolban is volt valami rangsor és a kisebb gazemberek büntetlenül mehettek át egyes tartományokon, helyesebben szólva kínzókamrákon, mint ezt az idevonatkozó AMMEHET vagy AMEHET: - Az már mehet, Elmehet kifejezésekből következtetik (Budge: The Book of Dead. római 161 sk közli a hieroglifákat).
A fekhelyen vagy az örök vándorlás birodalmában válogatott férgek álltak a Büntető szolgálatában. Az egyik ilyen féreg az volt, ami a körmöt támadja, egy másik a hajamat ette, és így tovább (Budge: The Book of Dead. római 116).
Voltak ott olyan alsóbbrendű isteni tevők is, akik késeikkel szurkálták a bűnhődőket, rémítgették a nőket és velük szexuálisan visszaéltek ( római 138).
A mezopotámiai ősmagyarok képzeletében is pokollá vált a büntetőhely (Cotrell: The Bull of Minos. london, 1956. 29.old.). Ott azonban egy nő töltötte be a főszekírozó szerepet, akit - állatnak- ALLATU nevezték (Bayley: The lost languange of symbolism 2 vol. London, 1912. I. 176 és Maspero: History... III. 219, ill. a köv. 1:). Feje kutyafej volt, pofája olyan hatalmas, hogy abba egyszerűen bekapta érkező vendégét. Az alvilág őre ezekkel a szavakkal szokta érkezőjét fogadni: "Belépni, hölgyeim! Hadd örüljön a KUTHA" (Maspero: History.... III 225). A nagybetűkkel közölt szót a szerző eredeti sumér nyelven írja, mert nem tudja angolra fordítani. Ez a ~nőkutya~ (NU-KUTHA: Nyaggató) hatalmas erejű állat volt (másik neve ERIS KIGAL), akit "rossz alakú, szőrös női testtel, vigyorgó oroszlánpofával és ragadozómadár karmaival képzeltek el" (Maspero. III. 219). Ha jól olvassuk ideografikusan írt nevét, ő volt - durva kifejezéssel mondva - a női nemzőszervek ura.
Elképzelték rút lábakkal is és bizonyára erre utal megjelölése: LABARTU, aminek helyes átírása Lába rút (képe rút lábával:Maspero. III. 220 sk) . (A z aláhúzottra kattintva másik honlapon nézze meg a képet.)
Amíg a lélek elszállt megérdemelt örök lakóhelyére, Mennyországba vagy a Pokolba, mi történt a jó magyar testével, amely megmenekült a bikaszemű csúszó-mászó étvágyától? A papiruszokon talált magyar nyelvű feljegyzésekből kiderül, hogy a test, miután akarata megszűnt, továbbra is élt), csakhogy éppenséggel mozdulatlanul feküdt: aludt. Az álomra utal a sírban talált sok olyan festett jelenet, amelyen a halott halászik.
Ez bizonyára azért van, mert a halászik H nélküli alakja összecseng az Aluszik hangzásával. Ugyanezen összefüggés miatt ábrázoltak a sírkamrákban halakat, mert a Hal összecsengett a Hál szóval. A magyar nyelvvel való magyarázat kézenfekvő, hiszen a hal egyiptomi és mezopotámiai neve egyformán KHAL, HAL. A hal rajzával írták egyébként a Holttest szót is, mint például ebben a kifejezésben HAL-A-TU Te-STE- Halott teste- (jelei Budge. római 59). (Pl: ha a hal áll= halál. Ha valaki halászik, = aluszik, meghalt, a halálban van.)
Ha a hal jelét nem ideografikusan, hanem hangértékben olvassuk: H-A-T-Te-ST, fonetikusan ~Hóttest.~ Mivel a halált csak alvásnak vélték, azaz átmeneti állapotnak, egy fajta betegségnek, ezért a hal jelének második olvasása a BETU(g): -Beteg~ lett (25m. 69 No. 3). A ,beteg' írására azonban általában a szokványos hieroglifákat használták.
Az elhunyt sírban fekvő testéről is úgy emlékeztek meg, mint magyarról. Ezt bizonyítani látszik a sírba helyezett sok madárfigura: kőből, agyagból, fémből, csontból kifaragva vagy akár rajzolt, festett ábrázolásban, edényre égetve. Sírba helyezett madarakat, azaz magyarokat már a régibb kőkor vége felé is találtak s azok attól kezdve szakadatlanul előfordulnak, nemcsak Egyiptomban, hanem Iránban, Mezopotámiában és Szíriában is, szóval az őshaza egész területén. Ugyancsak istenné, azaz magyarrá válást jelképeztek azzal, hogy a sírba helyezett holttestre olyan port hintettek, amely oxidálódva beszivárgott a csontokba s azoknak vörös színezetet adott. Ez a szokás is megfigyelhető már a régibb kőkorban és magyarázata talán az, hogy a vörös szó régies írással és bizonyára kiejtéssel is (UARUS) összecsengett az Úrős szóval, ami alatt elsősorban szenteket, illetve istennél levő, értsd: szentté lett magyarokat értettek, ér értek ma is.
(2012-ben fordítottam az egyiptomi istenek névsorát, kiderül, hogy egyik sem isten, csak Isten országában élő szent magyar ősünk. Katt: a címlistában 1-től 53-ig a fáraók magyar neveit közlöm, az állítólagos istenek magyar neveit 56-tól 85-ig fordítottam hieroglif magyarról - mai magyar betűinkre.) -szerk-
Érdekesség, a magyarok az első orvosok: katt: Orvoslás Egyiptomban
Mivel, a betegség csak átmeneti állapot, feltételezték, eljön majd az idő, amidőn a beteg meggyógyul és a holttest szétporladt darabjai, válla, háta, nyaka, lába újra összeáll emberalakká, miként összeállt Osiris szétvagdalt teste is. A felgyógyulást, azaz feltámadást, Osiris bizonyos testrészének rajzával jelezték, amelynek hieroglifikus hangértéke a TETnek írt gyógy szó. A feltámadásban vetett hit jelképéül a sírba tett holttest mellére mindig gyógyoszlop figurát helyeztek (23m. római 185). Ha a halál csak átmeneti állapot és utána valamikor bekövetkezik a feltámadás, akkor az életben lévő rokonok kötelessége gondoskodni arról, hogy a beteg a gyógyulásáig eltelő időt minél kényelmesebben tölthesse el. Mindenekelőtt óvni kellett testét az enyészettől (bebalzsamozás), távol kellett tőle tartani az ártó földalatti férgeket (imádkozással, varázsigékkel, kőházba helyezéssel), vele kellett adni kedvenc tárgyait (ékszereit, munkaeszközeit, bútorait, fegyvereit, szolgáit, állatait, ténylegesen vagy jelképesen), aszerint kinek mi volt foglalkozása. Gondoskodni kellett továbbá rendszeres táplálásáról (sírra helyezett ételekkel, italokkal), lehetővé kellett neki tenni, hogy néha-néha láthassa a napfényt (erről alább) és főleg vigyázni arra, hogy senki ne zavarja és békében nyugodhassék (őrségállítás).
Részletes leírás helyett csak egy-két mozzanatot hangsúlyozunk, ahol az általunk elolvasott szavakkal tudjuk a helyzetet ecsetelni. A halott úgy látszik irtózott a földalatti sötétségtől, ezért gondoskodni kellett arról, hogy időnként bejusson hozzá a napfény, Ezt a problémát szellemesen megoldották azon a gondolati vágányon, hogy a szó egyenlő a tettel, a szimbólum azonos a valósággal: tettek egy létrát a halott sírjába, vagy legalábbis egy papiruszt, amire jó nagy létrát festettek. A Halottak Könyvében több ilyen létrát ábrázolnak a papok (Budge. 29fi, római 73, leírása római 152). A létra az összecsengés alapján LET-RA: 'Lát Ra' megnyugtatta a beteget, hogy süt reá a nap.
Azt már tudjuk, hogy sírjából a halott levelezgetni és üzengetni is képes volt, hiszen idéztük a IV. dinasztia papkirálynak idevágó levelét, amelynek tartalma a jelen fejezet ismeretében válik igazán érthetővé. Az ilyen levelek állandó témája az ennivaló sürgetése. Kenyér, hús, zöldfőzelék és sör a leginkább kívánt ételek, mert - így szól az üzenet:
aB-aB-oT JU eTES-S-SAT-ek (Budge. római 126): A bábot jól etessétek!
- Egy másik beteg külön meghagyja, hogy Te-Te-Se-N ASZ-Tá Ki-S S-UR~AB-OT AMEN =Tetessen aztá' kis sörhabot a mén!
Amikor a beteg ideges, gúnyolódik: A-N-N-aK AHA-Ma-K-O-N KI-O-UL Te-Te-T, Te-Me-N-T TEME-KESE =Adnak a homokon kívül tetűt, tömjént tömegesen, de nyilván nem elég ennivalót. Ismét máskor így sóhajtozik: Pa-N-UT SAT-UR. A JO Ko-Ma-3A-NaK IR (Budge. római 201): Bánat gyötör. A jó komájának ír. Sok a panasza, de leginkább nyugtalanítja a bábba (múmia) behatoló bábszú: A Ba-aB-SZU, melynek serkéit ~SEQUET~ csak a napsugár dárdája képes megölni (Budge. római 115).
Ami után a halott mégis a legjobban vágyott, legalábbis ahogyan az élők elképzelték, az kétségtelenül a nyugalom és békesség volt. Ez a kérelem száz meg száz esetben előfordul. Nyilván gondoltak a sírokat fosztogató tolvajokra, a sok kincsvadászra, akkori nyelven matatókra, gondoltak a sokféle gilisztára és féregre, amely szétmarja a hullát, a komisz bábszúra, a tetvekre és egyéb borzalmas lehetőségekre, amelyek nyugalmát zavarják, testét rongálják. Ezért a halott mindig azért imádkozik, hogy meg legyen a BA-KU-je (Budge. római 146). A ~béke~ szót sokféle módon találjuk hieroglifákkal megörökítve. Írására leggyakrabban a mellén bóbitát viselő ismeretlen madár szolgált, amelynek hieroglifikus hangértéke BAK, utána kis merőleges vonalat szoktak húzni, ami egy befejező magánhangzó jele, leggyakrabban A vagy E, s e kettő együtt helyesen hangzósítva: ~béke~ (Budge. római 115).
Egy másik gyakori írásmódja a BA vagy BE jelentésű edénybe rajzolt lobogó láng ÉG, mellette jobbról és balról S-et jelentő kis karika, többes számban ESSEK. Az elemek egybekapcsolva a BE-EG-ESSEK: ~Békesség~ szót írják
Ugyanezt a kívánságot egy bika ábrázolásával is ki lehetett fejezni, BAK, annak szakállat OS, ES rajzolva és eleje lobogó ÉG lángot BE edényben s a kompozíció- ezt írta:BÉKESSÉGBEN.
Ebből látjuk, a mai magyar és keresztény hitvilág milyen mélyről indult és a magyar elme tanítása az ősi időkből.
Tud-e valaki ennél régebbi szöveget bemutatni Mennyországról, Pokolról, Örök életről?
A magyar nyelv volt a világnyelv, az ezt megelőző időkből nem tudunk hasonló tanításról.
(Felhasznált irodalom: Dr. Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete, és a Magyarságtudományi Intézet szabadon bemutatható és felhasználható művei, képek forrása internet szabadon bemutatható képei.)
2011-szept.-18.
